Üdvözöllek!

Had kezdjem a mondandómat egy egyszerű közhellyel: a kezdet mindig nehéz. Ez fokozottan igaz rám egy bizonyos szempontból, miszerint az ötödik blogomat indítom el.

Eleinte csak tetszett és érdekelt a dolog. Tetszett, ahogy az emberek a saját életüket álnevek mögött megosztják idegenekkel. Érdekelt, hogy mi állhat ennek a hátterében és emiatt kezdtem el az első pár blogomat még anno 70’-ben.  Azóta eltelt pár év és talán megértettem, legalábbis a saját nyelvemre lefordítva értelmeztem a jelenséget. Ahogy teltek az évek egyre több akadályba ütköztem, amiket nagy általánosságban egyedül próbáltam meg leküzdeni. Tapasztalatokat szereztem, barátokat nyertem és vesztettem, felemelkedtem és elbuktam. Ez most nagyon költőien hangzik, de nem szándékozok valami hatalmas tragédiát felvezetni, csupán az életemre visszatekintve – és persze, ha bárki visszanéz a múltjába – ugyan ezeket a lelki viharokat, ha esetleg „el is ázott a ruhája” és megviselte, átvészelte. De had ne szaporítsam magyarázkodásom tengerét, a blog azért jött létre, mert rájöttem, hogy sokkal könnyebb megélni a napokat úgy, ha kiírhatom magamból minden búmat, bajomat, örömömet és tevékenységemet. Nem háríthatom rá mindezt egy emberre, ezért „terhelek” vele inkább sok száz másikat, így talán eloszlik a súlya. J Az írás után megnyugvást érzek. Szeretek írni, még ha nem is feltétlen megy hiba nélkül és nem rendelkezek eget rengető költői vénával sem. Ebben a bekezdésben akkor tisztáztuk is az első két szavacskát az alcímben. Sőt tán a harmadikat is, vagy is hogy kiért: egyenesen kimondva - leírva - magam miatt.

Ugorjunk át a negyedik pontra, ki is lennék. A nevem Pufedli, az igazi név még maradjon az én kis hétpecsétes titkom, legalább is egy ideig. A baloldalon lévő kis leírásból a főbb pontokat megismerhettétek rólam, így arról hány éves vagyok, miket szeretek inkább nem beszélnék, talán egy későbbi posztban. Ami lényeges és fontos a blog szempontjából, hogy kissé negatív hangvételű lehet néhol, ez a személyiségemből fakad. Sokszor inkább nézem a rosszabb oldalát a dolgoknak, ezáltal próbálom reálisan látni az adott helyzeteket és nem feltétlen egyfajta álomvilágba ringatni magam. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok álmodozó és nem vágyok dolgokra. Álmok nélkül az ember elveszik, soha nem szabad egy stádiumot felvenni és ahhoz foggal-körömmel ragaszkodni.  Az álmaimról szintén szeretnék egy kifejtősebb posztot a későbbiekben, pár szóban leírva: utazás, költözés, fehér haj, egy farkas, egy saját luk (szoba), világuralomra törés stb…

Szeretnék változni, tevékenyebb életet élni, eldobni pár rossz szokást. Rossz szokásaim közé tartozik a dohányzás, állandó lustálkodás, személyeket eldobni magamtól, feladás. Ezzel a bloggal amolyan kiindulási pontot adnék magamnak és folyamatos jelentést tennék a változásról.

Most hirtelen ki is fogytam a szavakból. Felvezetésnek, előszónak tán ennyi elég is. Köszönöm, hogy ha eljutottál idáig és elolvastad a naplóm első oldalát.

Szép estét kívánok apróPufedlik!

Ui: Ma este kutyasétáltatás után tönkre ment a telefonom... csak random kikapcsolt és azóta semmilyen élet jelet nem mutat. Pöppet elkeseredtem..