Sziasztok!

Ma se maradtok firkálmány nélkül, bár a nap nem sikerült olyannyira tevékenyére, mint a tegnapi, de meg tudom magyarázni! Olvastam! Ma reggel sikeresen elkezdtem A démon és a papnőt. Kissé keveregnek a gondolatok a fejemben a könyvel kapcsolatban, amiket majd még le kell tisztáznom magamban. Az első száz oldalig jutottam körülbelül, amiből viszont számomra már tisztává vált, hogy valami hiányzik belőle. A tájleírásokat nem erőltette az íróhölgy, ami kissé sivárrá teszi az egész világot. Egy tipikus középkori atmoszférát tudok mögé képzelni, még is egy pontosabb meghatározást, körbeírást szívesen olvastam volna. Egyéni és elhanyagolható probléma. A pozitívum, hogy végig lekötötte a figyelmemet és miután fel is álltam a géptől – sajnos ezt jelenleg csak PDF-be tudom olvasni, amit utálok – még mindig foglalkoztatott, hogy Valian és Mortua kalandjai, illetve a köztük lévő kapcsolat hogyan bontakozik ki. A továbbiakat majd 2-3 nap múltán olvashatjátok bal oldalt a kis könyvre kattintva. Ám emellett sem tétlenkedek, mert a következő könyvet már meg is rendeltem, ami az Angelfall lesz Susan Ee-től.

A nap tehát inkább telt elmélkedéssel, mint cselekvéssel. Az előző posztomban, tegnap, már tettem említést a költözésről. Hol is kezdjek bele…

A szüleim elváltak már régóta, aminél talán nem is maga a válás a lényeg, hanem hogy a mai napig még jó viszonyt ápolnak. Az ennél is iciri-picurival fontosabb dolog, hogy az anyagi helyzetünk nem túl rózsás mióta külön mentek. Mi – én meg öcsém – anyunál maradtunk, apánk pedig kiköltözött Németországba. Legalább is ott él és csak három havonta néz haza. Anyu szintén távol él tőlünk, Észak-Magyarországon és ebből kifolyólag én nevelem öcsémet és a kutyusunkat. Röviden és tömören nem tudunk két háztartás eltartani ezért átköltözünk apu lakásába, ami kisebb bonyodalmakkal jár, hisz az már egy bebútorozott lakás, szóval csak a nagyon szűk saját cuccainkat vihetjük. A többivel nem tudjuk jelenleg, hogy mi lesz, mert itt nem maradhat. Össze kéne írnom mi az, amit viszünk, ami marad és ezeket vonszolható állapotba tenni. Ma gondolkodtam valami ütemterven, de ez a család mindenről híres, csak arról nem, hogy bármit is tervszerűen véghez tudnánk vinni. Este lefekvés után majd még rágódok rajta egy sort, hátha jön az isteni fény, a megváltás és eszembe jut valami remek ötlet. Téma off. 

Ám a zenei ízlésficamomról még nem is beszéltem nektek. Régebben kifejezetten minden evő voltam, mára ez már lecsillapodott, olyan szinten, hogy bizonyos szakaszok vannak a zenehallgatási szokásaimban. Még mindig hallgatok rock zenét, ezen belül japán rockot és egyéb mást is, ami nem a belehörgökamikrofonba és nem tudom miről „éneklek” kategória, de ez most csillapodni látszik. Jelenleg az iszonyat low minőségű Nightcore zenéket hallgatom. Ne kérdezzétek miért fogtak meg, ötletem sincs, de valamiért jobban tetszenek, mint az eredeti előadók költeményei. Hozok is nektek egy Britney Spears Nightcore feldolgozást. (Had mentsem magam, soha de soha nem hallgattam Britney-t, de ezzel a férfiasított változattal egész jó… :D)

Sajnos mára tényleg csak ennyi jutott, holnap már próbálok kicsit tevékenyebb lenni az olvasás mellett és remélem lesz mit nektek mesélnem és a blogot is tovább tudom fejleszteni.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Jó éjt, apróPufedlik!