Sziasztok!

Ma se maradtok firkálmány nélkül, bár a nap nem sikerült olyannyira tevékenyére, mint a tegnapi, de meg tudom magyarázni! Olvastam! Ma reggel sikeresen elkezdtem A démon és a papnőt. Kissé keveregnek a gondolatok a fejemben a könyvel kapcsolatban, amiket majd még le kell tisztáznom magamban. Az első száz oldalig jutottam körülbelül, amiből viszont számomra már tisztává vált, hogy valami hiányzik belőle. A tájleírásokat nem erőltette az íróhölgy, ami kissé sivárrá teszi az egész világot. Egy tipikus középkori atmoszférát tudok mögé képzelni, még is egy pontosabb meghatározást, körbeírást szívesen olvastam volna. Egyéni és elhanyagolható probléma. A pozitívum, hogy végig lekötötte a figyelmemet és miután fel is álltam a géptől – sajnos ezt jelenleg csak PDF-be tudom olvasni, amit utálok – még mindig foglalkoztatott, hogy Valian és Mortua kalandjai, illetve a köztük lévő kapcsolat hogyan bontakozik ki. A továbbiakat majd 2-3 nap múltán olvashatjátok bal oldalt a kis könyvre kattintva. Ám emellett sem tétlenkedek, mert a következő könyvet már meg is rendeltem, ami az Angelfall lesz Susan Ee-től.

A nap tehát inkább telt elmélkedéssel, mint cselekvéssel. Az előző posztomban, tegnap, már tettem említést a költözésről. Hol is kezdjek bele…

A szüleim elváltak már régóta, aminél talán nem is maga a válás a lényeg, hanem hogy a mai napig még jó viszonyt ápolnak. Az ennél is iciri-picurival fontosabb dolog, hogy az anyagi helyzetünk nem túl rózsás mióta külön mentek. Mi – én meg öcsém – anyunál maradtunk, apánk pedig kiköltözött Németországba. Legalább is ott él és csak három havonta néz haza. Anyu szintén távol él tőlünk, Észak-Magyarországon és ebből kifolyólag én nevelem öcsémet és a kutyusunkat. Röviden és tömören nem tudunk két háztartás eltartani ezért átköltözünk apu lakásába, ami kisebb bonyodalmakkal jár, hisz az már egy bebútorozott lakás, szóval csak a nagyon szűk saját cuccainkat vihetjük. A többivel nem tudjuk jelenleg, hogy mi lesz, mert itt nem maradhat. Össze kéne írnom mi az, amit viszünk, ami marad és ezeket vonszolható állapotba tenni. Ma gondolkodtam valami ütemterven, de ez a család mindenről híres, csak arról nem, hogy bármit is tervszerűen véghez tudnánk vinni. Este lefekvés után majd még rágódok rajta egy sort, hátha jön az isteni fény, a megváltás és eszembe jut valami remek ötlet. Téma off. 

Ám a zenei ízlésficamomról még nem is beszéltem nektek. Régebben kifejezetten minden evő voltam, mára ez már lecsillapodott, olyan szinten, hogy bizonyos szakaszok vannak a zenehallgatási szokásaimban. Még mindig hallgatok rock zenét, ezen belül japán rockot és egyéb mást is, ami nem a belehörgökamikrofonba és nem tudom miről „éneklek” kategória, de ez most csillapodni látszik. Jelenleg az iszonyat low minőségű Nightcore zenéket hallgatom. Ne kérdezzétek miért fogtak meg, ötletem sincs, de valamiért jobban tetszenek, mint az eredeti előadók költeményei. Hozok is nektek egy Britney Spears Nightcore feldolgozást. (Had mentsem magam, soha de soha nem hallgattam Britney-t, de ezzel a férfiasított változattal egész jó… :D)

Sajnos mára tényleg csak ennyi jutott, holnap már próbálok kicsit tevékenyebb lenni az olvasás mellett és remélem lesz mit nektek mesélnem és a blogot is tovább tudom fejleszteni.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Jó éjt, apróPufedlik!  

Sziasztok Csuporkák!

Ma is megjelenek színetek előtt, hogy beszámoljak miket is alkottam a mai nap folyamán.

Kezdjük először is a bloggal. Létrehoztam két új menüpontot oldalra, ami szép lassan majd körvonalazza, miről is olvashattok a közel jövőben. A témalistánál azon témákba nyerhettek betekintést, amik érdekelnek – mily meglepő – és amikről információt szeretnék gyűjteni. Sok esetben ezek lehet nagyon általános információk lesznek, még is szeretném ha valahol fellelhetem őket és a legjobb választást azt a weblapnak éreztem, mert a füzeteim általában olyanok, mintha a kutya rágta volna meg őket vagy épp a sorozatos véletlenek útján elvesztek.

Könyvek. Nos, a könyvek terén igen csak határozott ízlésem van. Csak a fantasy. Ezt a három könyvet jelöltem ki elsőnek, amiből A démon és a papnőt már egyszer elkezdtem olvasni de sajnos lustaságomból eredően és a youtube bekebelező hatalmának köszönhetően nem jutottam el még a közepéig sem, pedig kifejezetten érdekelt de a feledésbe merült. Hamarosan leírást is találhattok majd róla, persze szubjektív szemszögből. Nem vagyok kritikus, nem szempontok alapján pontozom a könyveket, hanem inkább azáltal, hogy mennyire/mekkora hatással volt rám, gondolkodtam-e rajta lefekvés után még órákat.

Igazából nem is szeretném tovább komplikálni a dolgot, szóval térjünk is át a kicsivel fontosabb dolgokra. A mai nap kiélhettem alkotói vágyamat és csináltam egy egész liter limonádét. Na ne gondoljatok valami nagyon puccos gasztro mester, csillagokat is földbe döngölő dologra, csupán pár összetevőt vásárolgattam hozzá a Spárban. Hozzá kell tennem, ebben a Spárban kb. semmi sincs. Semmi. Magic, hogy egyáltalán volt gyömbér, ha nem lett volna biztos, hogy neki sem állok. Már két hete kerestem gyömbért ebbe a nyamvadt poros kisvárosban, de a sarki Marikanéne zöldségesében salátán és krumplin kívül csoda ha van egy kis répa, nem ám még gyömbér, há hova gondolok… Szóval, cukor, citrom, citromhéj – khm, mivel citromfű és menta sem volt -, gyömbér és persze ásványvíz s megszületett életem második limonádéja. Az elsőről nem szeretnék beszélni, az egy hatalmas kudarc volt. :D

Még a délután folyamán neki álltam anyagot gyűjteni a témalistám első pontjához, az angyalok és démonokhoz. Anyagot találtam és már el is kezdtem a kidolgozását de még rettentően vázlatos és egy ennyire összeszedetlen munkát még sem szeretnék az orrotok alá dugni, hogy nesze csak rágjatok valamit. De! Elkezdtem. És ez pozitív. Nem szeretnék hirtelen mindenbe fejest ugrani, próbálom szép lassan felvezetni a napi rendemet, a blog írást, olvasást, kutya sétákat és lassan a rossz szokások elhagyása is terítékre kerül élen a dohányzás elhagyásával, de ahhoz túl kell esnem még a költözésen, mert egy aránylag nyugodt körülmények között lévő szituációba szeretnék neki állni. A tervemet még pontosan nem találtam ki. Értem itt ez alatt, hogy azonnal minden köteléket szakítsak meg vele vagy fokozatosan tegyem le. Az utóbbi sokkal veszélyesebbnek tűnik a „csak még egy, nem árt” elv miatt, de még majd kitalálom hozzá a pontos stratégiát.  Mivel egészségügyin tanulok, ezért kisebb előnyöm van a többiekkel szemben, olyan téren, hogy tisztában vagyok a leszokás, változás stádiumaival, a forgató ajtóval - persze egy google keresés után mindenki megvilágosodik ezzel kapcsolatban – még is úgy érzem, hogy ez segítségül lehet számomra.

Jah! Majdnem el is felejtettem. A telefonom életre kelt ma reggel! Tegnap este eléggé elkeseredtem, mert az eddigi telefonjaim közül ő a kedvencem. Egy kicsi iPhone 5S. Ő az első, akit saját pénzből fizettem ki és nagyon a szívemhez nőtt. Reggel szinte kicsattantam a boldogságtól, amikor mutatta, hogy energiára van szüksége, és végül megdobbant a pici processzora.

Nap végére már csak egy nagy fürdést tervezek, mert ez a hőség kibírhatatlan, egyszerűen utálom a nyarat. Nem mintha nem fürödnék alapból, de a nagy fürdés alatt az "órákig bent ázok a hideg habos vízbe" című előadást értem. :D 

Nos, ha elértél újra idáig -> Köszönöm, hogy benéztél!

Jó éjt apróPufedliK!

Természetesen ez nem az én limonádém, mert nekem nincs mentám... A Spár az egy gonosz élőlény.

Üdvözöllek!

Had kezdjem a mondandómat egy egyszerű közhellyel: a kezdet mindig nehéz. Ez fokozottan igaz rám egy bizonyos szempontból, miszerint az ötödik blogomat indítom el.

Eleinte csak tetszett és érdekelt a dolog. Tetszett, ahogy az emberek a saját életüket álnevek mögött megosztják idegenekkel. Érdekelt, hogy mi állhat ennek a hátterében és emiatt kezdtem el az első pár blogomat még anno 70’-ben.  Azóta eltelt pár év és talán megértettem, legalábbis a saját nyelvemre lefordítva értelmeztem a jelenséget. Ahogy teltek az évek egyre több akadályba ütköztem, amiket nagy általánosságban egyedül próbáltam meg leküzdeni. Tapasztalatokat szereztem, barátokat nyertem és vesztettem, felemelkedtem és elbuktam. Ez most nagyon költőien hangzik, de nem szándékozok valami hatalmas tragédiát felvezetni, csupán az életemre visszatekintve – és persze, ha bárki visszanéz a múltjába – ugyan ezeket a lelki viharokat, ha esetleg „el is ázott a ruhája” és megviselte, átvészelte. De had ne szaporítsam magyarázkodásom tengerét, a blog azért jött létre, mert rájöttem, hogy sokkal könnyebb megélni a napokat úgy, ha kiírhatom magamból minden búmat, bajomat, örömömet és tevékenységemet. Nem háríthatom rá mindezt egy emberre, ezért „terhelek” vele inkább sok száz másikat, így talán eloszlik a súlya. J Az írás után megnyugvást érzek. Szeretek írni, még ha nem is feltétlen megy hiba nélkül és nem rendelkezek eget rengető költői vénával sem. Ebben a bekezdésben akkor tisztáztuk is az első két szavacskát az alcímben. Sőt tán a harmadikat is, vagy is hogy kiért: egyenesen kimondva - leírva - magam miatt.

Ugorjunk át a negyedik pontra, ki is lennék. A nevem Pufedli, az igazi név még maradjon az én kis hétpecsétes titkom, legalább is egy ideig. A baloldalon lévő kis leírásból a főbb pontokat megismerhettétek rólam, így arról hány éves vagyok, miket szeretek inkább nem beszélnék, talán egy későbbi posztban. Ami lényeges és fontos a blog szempontjából, hogy kissé negatív hangvételű lehet néhol, ez a személyiségemből fakad. Sokszor inkább nézem a rosszabb oldalát a dolgoknak, ezáltal próbálom reálisan látni az adott helyzeteket és nem feltétlen egyfajta álomvilágba ringatni magam. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok álmodozó és nem vágyok dolgokra. Álmok nélkül az ember elveszik, soha nem szabad egy stádiumot felvenni és ahhoz foggal-körömmel ragaszkodni.  Az álmaimról szintén szeretnék egy kifejtősebb posztot a későbbiekben, pár szóban leírva: utazás, költözés, fehér haj, egy farkas, egy saját luk (szoba), világuralomra törés stb…

Szeretnék változni, tevékenyebb életet élni, eldobni pár rossz szokást. Rossz szokásaim közé tartozik a dohányzás, állandó lustálkodás, személyeket eldobni magamtól, feladás. Ezzel a bloggal amolyan kiindulási pontot adnék magamnak és folyamatos jelentést tennék a változásról.

Most hirtelen ki is fogytam a szavakból. Felvezetésnek, előszónak tán ennyi elég is. Köszönöm, hogy ha eljutottál idáig és elolvastad a naplóm első oldalát.

Szép estét kívánok apróPufedlik!

Ui: Ma este kutyasétáltatás után tönkre ment a telefonom... csak random kikapcsolt és azóta semmilyen élet jelet nem mutat. Pöppet elkeseredtem..